Az etnikailag és felekezetileg inkább homogén enklávék egyre vegyesebbé váltak a központ közelében. A középosztályok életmódja igen hasonló volt, így ők többnyire kétszintes épületekben laktak (ennél magasabb házak nem voltak jellemzőek), amelyek emelete volt a lakórész, földszintjeiken pedig üzletek kaptak helyet. Stílusukat tekintve a korszak legnépszerűbbje a neo-reneszánsz volt és a neo-barokk, de előfordult félköríves romantika és neo-gótika is. Számos esetben a választott stílus tükrözte az építtető felekezetét, például az izraeliták különösen kedvelték a szecessziót, míg a görög-keleti szerbek választása többnyire a francia neo-barokk volt.
Az 1837-es, latin nyelvű helyszínrajz, Szabadkai Levéltár (Историски архив Суботице, Szerbia) vagy hivatkozd külön vagy ne ide, az egyetlen fennmaradt vizuális dokumentum a régi zsinagóga eredeti alakjáról. A zsinagóga a hagyománynak megfelelően a telek közepére épült. Az utcafronton helyezkedett el a rituális fürdő és valószínűsíthetően az iskola, a hitközség és a rabbilak épületei. A telek mögött volt a patak (canalis). A déli szomszéd Hubert Salamon, Judeus (zsidó) volt, az északi pedig Vincze Paulus, felekezet megjelölése nélkül szerepel, tehát vélhetően katolikus magyar. Ez a helyszínrajz azt is igazolja, hogy hagyományos gettó nem volt Szabadkán, zsidók és katolikusok egymás mellett éltek. A dokumentumot Senator Georgius Vilov szignálta, aki minden bizonnyal bunyevác lehetett.
A Jakab Dezső és Komor Marcell tervezte, és 1908 és 1912 között épült szecessziós városháza Szabadka jelképévé vált. Stílusa a két zsidó építész magyarság iránti elhivatottságát testesíti meg abban a korban, amikor a kisebbségek elutasították a központi hatalom hivatalos nemzeti olvasztótégely politikáját. Az épület népies stílusa követi a zsinagógáét, de helyet kapott rajta számos szabadkőműves jelkép is.
A Jakab Dezső és Komor Marcell, budapesti építészek tervezte és 1901 és 1903 között emelt zsinagóga az első magyar szecessziós épület a városban. A magyar(os) szecesszió identitást – magyart és zsidót – fogalmazott meg az építészet nyelvén merész műszaki újításokkal. A stílus ellenzői zsidósnak bélyegezték azt, és az országgyűlés meg is tiltotta közpénzen emelt épületek esetében. Mégis, a nemzeti kisebbségek által is lakott területen egyesek kiemelték e stílus jótékony hatását a magyar identitás megerősítésében.
Várostörténeti okokból Szabadka főterén nincs templom. A templomok távolabb épültek a nemzetiségi/felekezeti enklávék központ felé néző széleinél, mint az Avilai Szent Teréz székesegyház (toronypár a kép bal szélén), Ferences Templom (jobb-közép) és a Feltámadás Szerb Ortodox Temploma (jobb szélső). A zsinagóga kupolája (középen) beleilleszkedik a városszövetbe, de jelzi a zsidók jelenlétét Szabadkán.
A 3 centiméter gipsz héjat rabicháló illetve külső bordák erősítik, ami lehetővé tette a történelmi előképektől független, sátorszerű formát, mely nem kötődik a tetőszerkezethez, azaz számos korabeli zsinagógától eltérően, itt a belső kupola nem függesztett, hanem önhordó szerkezet.
A saroktelken elhelyezkedő zsinagóga és a hozzá tartozó zsidó iskola és hitközségi székház is Jakab és Komor tervei alapján épültek. Vásár napján a mezőváros legtöbb tere piactérként funkcionált, Szabadka állandó piaca a zsinagóga előtti téren működött. Így láthatunk kosaras parasztokat a kép előterében. Az akkoriban Széchényiről elnevezett tér az új zsinagógától a Zsidó utcáig terjedt ki, valamint itt állt a református templom és a katolikus apácazárda is.
A World Monument Fund több mint tizenöt éve elkötelezett a szabadkai zsinagóga revitalizációja iránt, amiben segítségére volt a Cahnman Alapítvány, a David Berg Alapítvány, és a Rothschild Alapítvány (Hanadiv) Europa. 2012-ben, évtizedek óta először, a zsinagóga megnyitotta kapuit a nyilvánosság előtt. Úticéllá vált a regionális illetve a zsidó turizmus számára, beleértve a város polgárait is. A World Monument Fund hosszútávú elkötelezettsége az épület konzerválása, újra hasznosítása iránt először abban nyilvánult meg, hogy feltette a World Monuments Watch listájára, majd projektek keretein belül támogatókat szerzett. E kiállítás célja hogy bemutassa a helyszín történetét és segítse a szabadkai zsinagóga építészetének megértését és hitközösségnek történetét a helyi lakosság számára.
